Tudni kell, hogy mikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte volt a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik. Szóval az Úristen éppen elkészült a maga munkájával, s kedvtelve szemlélgette a világot, mikor megszólalt mögötte a legöregebb főangyal. Egy olyan nagybajuszú, időt-töltött főangyal volt ez, olyan törzsőrmesterféle. Azért volt szabad neki megszólalnia.
- Uram - mondotta -, valami még nincsen készen!
- S az mi lenne? - nézett az Úristen csudálkozva legvénebb szolgájára.
Az pedig kivette szájából a csutorás pipát s odabökött vele Erdély felé.
- Ahunn-e! Még nincsen rajta senki!
Az Úr odanézett, s abbiza lakatlan volt egészen. Pedig csudaszép kis országnak ígérkezett, tiszta vétek lett volna pusztába hagyni.
- No, várj csak - mondta s elkezdett kotorni a zsebeiben.
Talált is egy marékravaló magyart még, azokat leszórta a völgyekbe. A másik zsebében
valami maradék románokra bukkant, azokkal meg behintette a hegyeket.
- Így, ni - mondotta -, ezzel is megvagyunk. De a vén angyalcseléd csak csóválta a fejét. - Már pedig ejszen hibádzik még valami.
- Hibádzik? Mi a szemed világa hibádzik? - hökkent meg az Úr. - Hásze emberek, azok most már vannak, instálom - okoskodott a vén főangyal -, de ki fog ott dolgozni?
- Mi? Hogy ki fog dolgozni? Hát a magyarok a völgyekben s a románok a hegyek között! De az öreg csak csóválta a fejét.
- A magyarok? Azok uraskodni fognak. A románok? Azok hanyatt hevernek s bámulják leptiben a felhőket. Ami ráérő idejük pedig az uraskodásból s a felhőbámulásból marad, azt eltöltik azzal, hogy kergetik egymást. Valakinek dolgozni is kell! Erre az Úristen nagy bosszúsan benyúlt a lájbizsebébe, s kirángatta onnan a szászt.
- Na - lökte oda bosszúsan a magyarok s a románok közé -, itt van, ni. Ez majd dolgozik helyettük is!
De a vén okvetetlenkedő újra csak megvakarta a fejét.
- Hásze jó, jó. Ez megvolna. De valami azért még mindég hibádzik!
- Mi a keserűség hibádzhatik most már? - mérgelődött meg az Úr ekkora konokságon.
- Hásze idenézz, Uram - bökdöste pipáját az öreg főangyal Erdély felé -, a magyar uraskodik és veszekszik a románnal. A román bámulja a felhőket és veszekszik a magyarral. Na ugye? A szász, az dolgozik, ez igaz s a veszekedésben mindég amellé áll, amelyik éppen erősebb. Na de kinek lesz haszna belőle? A szász, az fösvény, Uram, annak szőrös a lelke! Köll még valaki, akinek esze is legyen, meg szíve is s a munkához is értsen valamicskét, mert különben elviszi az ördög az egészet!
Erre már az Úristen sem mondhatott egyebet, minthogy ez éppen így igaz, s mivel pedig a zsebeiben már nem volt semmi, amit elővehetett volna, hát megteremtette a székelyt.
(Wass Albert: Tizenhárom almafa)

Wass Albert a háromféle magyarról

"Háromféle ember van ebben az országban,.. háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak. Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted?

Ez a nagy tömeg. Ez a nép."

Wass Albert

(P.S. Jelen esetben a magyarellenes, nemzetgyalázó hatalomról van szó. Amely elmúlt talán örökre. S ezt van,aki "demokratikus ellenzéknek nevezi", nyalja-falja, mert neki példakép a szemkilövető, hazudozó, betegagyú diktátor, gy. ..)

Valaki felhomályosítana, hogy a CIC-ek körüli visszásságoknak ugyan mi köze van egy 3,5 éve megbukott miniszterelnöknek? Hogy jön ez most ide? Vagy ha egy korábbi időszakban voltak visszaélések, akkor most is megengedhető? Szerintem megalapozottabb érvelés lett volna S. úr sameszának arról írni például az Éléstár Egyesület kapcsán, hogy miket csináltak még az elmúlt években a Wass felolvasói esteken kívül, hogy elmondhassuk, hogy tényleg megalapozott döntést hoztak, de ez elmaradt, így továbbra is marad a tény, hogy úgy kaptak meg szervezetek CIC címbirtokosságot (és vele később majdan EU-s pénzt), hogy sem a munkásságuk, sem az eddigi ténykedésük erre nem predesztinálja őket. Azért régebbi civil szervezeti vezetők emlékszünk még arra, hogy volt időszak, amikor bizonyos összegű támogatás megszerzését a mérleg eredményeihez kötötték - lásd Norvég Alap például -, ehhez képest most 100 ezres mérleggel rendelkező szervezetek kaphatnak több tízmilliós címbirtokosságot. Mi ez, ha nem mutyi? És igazából a probléma nem az, hogy kapnak, kapjanak. A baj az, hogy ez a civil szférára nézve kedvezőtlen, mert milyen mérlegelés az, hogy 20 szervezet kap 700 milliót (nagy részük alacsony bevételű, korábban az asztalra semmit le nem tevő szervezet), míg a többi nagyjából 10 ezer ennek csak kb. a négyszeresét, holott közülük nem egy 20-25 éves múlttal, 50-100 milliós bevétellel rendelkezik. Tehát nem az a baj, hogy ez a néhány mutyis kap, hanem hogy a sok, valós tevékenységgel rendelkező nem... És ez tény, ennek semmi köze a "sárdobálásról".