AZ ESZA romjainak ásatása során leltek egy pergamenlapot,
amelyen ismeretlen költő versét találták a XVI. század végéről:
SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan az NCA tábort
Pár éve már rég költhettek ők
Mint ifjú NEA-ból a transzparencia,
Úgy pusztul ki belőlünk a remény.
A gyorsaságról többet nem mondhatunk el:
Ez még a Szabó családnál is hosszabb regény
Sötét hajunk őszbe vegyül
Majd kihull, miképp fogaink
Mire működésről értesítést kapunk.
S a szakmaiakról: megritkulnak soraink.
Lehet tőlünk ESZA, WSA vagy EMET
A civil már csak projektet és szervezetet temet
Fejfájára sötét lobogóul majd
Tán karácsonyra se megjövő értesítést hajt.
Utolsó kommentek